Tímár Lőrinc (Püspök úr) – frontember, ének, szaxofon, atyj, lélek, motor
Bereczki Zoltán (Villon avagy Gengszter) – gitár, trombita
Bartus Dávid – dob
Csányi Krisztián (Jézus) – basszusgitár
Fábry András György (Bandika) – gitár
"Van egy építész-zenekar, a Honek-ker. NDK-mániás szalonzenekar, akik azért koncerteznek, hogy a próba jól sikerüljön. Szóval teljesen idétlenek, hülyék külön-külön is, együtt meg aztán pláne! Az építészkaron már fogalom a nevük. Csináltak tavaly egy ötszámos demot, de azóta semmit se kezdtek vele, pedig szerintem simán lehetne belőlük olyan kultusz-zenekar, mint a Túlvilág vagy a Tudósok, stb…
…Mondtam nekik csomószor, hogy csináljanak már valamit azzal a demoval, küldjék el ide-oda. Erre azt mondják, legyek a menedzserük és kapok 10%-ot a sikerből, persze nagy röhögések közepette. Ez egyébként kb. azt jelentené, hogy egy láda sörből kapnék kettőt, ami persze szép dolog. Szóval szerintem kéne őket egy kicsit menedzselni."
Kapom eme levelet elektronikus úton pár nappal magyarhonból angolhonba, hosszú időre törtenő eltávozásom előtt. Lélekben itt sem, testileg meg már abszolút a bőröndben vagyok. Interjú mégis lezsírozva. Hülyére rohangált fejjel épphogy belehallgatok a demoba, máris az ICSA (értsd.: Italcsarnok) elnevezésű szocreál kocsmában iszom a sört a Honek-ker három oszlopos tagjával és a menedzserjelölt úrral. (Stex, mint elsődleges alternatíva elvetve a zenekar imázsában mély sebeket ejtendő oknál fogva.) A beszélgetést fizikai és szellemi leépültségem folytán vezetni nem bírom, de egyébként sem lehetne kordában tartani az interjúból élménybeszámolóvá, majd a beszállingózott ismerősök asztalunknál ragadásának következtében össznépi italozássá fajult gondolatcsapongásokat. Nem beszélve a háttérben zajló hiperaktív kocsmai élethelyzetekről sem.
A megjelentek:
Bereczki Zoltán (Villon avagy Gengszter) – gitár, a továbbiakban V.
Csányi Krisztián (Jézus) – dob, mostantól J.
Unicsovics István (Víziló Pistike) – bónusz ének, az interjúban V.P.
Szabó Dávid – menedzserjelölt, valamint Penge Boris jobbkeze, SZ.D.
Penge Boris – firkász, ezentúl MM.
A zenekar további, meg nem jelent tagjai:
Tímár Lőrinc (Püspök úr) – frontember, ének, szaxofon, atyj, lélek, motor
Fábry András (Bandika) – gitár, hegedű virtuóz
Döbrönte Tamás (Doktor úr) - basszer
MM.: Miért Honek-ker a Honek-ker?
V.P.: Ó! Hát ennek nagyon tudományos alapja van.
V.: Én sem tudom – vág közbe V.
MM.: Van valami köze a német Erich Honekkerhez? (Aki – bármily meglepő – nem náci, hanem komcsi főtitkár volt. )
J.: Igen. A kelet-német Erich Honeckerről kapta a zenekar a nevét, mert Lőrincke nagyon rajong a történelemért. (Olyannyira, hogy halmozza az NDK-s relikviákat.)
V.P.: Neki van egy kelet-német zászlója, aminek a közepe egyben a Honek-ker embléma lett.
J.: A Honek-kert tudod miért írjuk úgy? (Kérdés V.P.-nek.) Mert annak idején nagyon sok nagyker volt. Nem tudtad? (Röhögés.)
V.: Sejtettem!
MM.: Mióta játszotok együtt?
V.P.: Másodikosok voltunk.
V.: A mi gólyatáborunkon…
(Ez egy olyan kérdés, melyre kapásból senki sem tudja a pontos választ, de koncert ide, házasság oda, meglesz…)
V.P.: Móron alakultunk.
J.: Ott már felléptünk, bocs.
V.P.: Hoppá!
V.P.: Volt egy olyan koncert, amikor nem volt dobos. De beült egy szőke lány a dobos helyére, és wc pumpával ütötte a dobot. Azért messze volt a hatástól, de Krisztián, aki jó pár óráig egy nagy bassz láda mellett ült, valahogy eltűnt. Ez hol is volt? Kenesén! Ez szeptemberben volt. Na! Azon a nyáron alakultunk.
V.: Ez nyolc éve volt. Azért emlékszem rá, mert azóta járok egyetemre.
V.P.: Nyolc! Így van, mert nővéremék is nyolc éve házasodtak. Július közepén. (Az esküvőn, mint másodzenekar voltak jelen. Upsz!)
MM.: Tehát 1995. Azóta is ugyanabban a felállásban játszotok?
J.: Nem, nem. Mindig vannak új tagok, fellépők.
V.P.: Amikor megalakultunk, akkor még Igaz Gyuri is volt. Ő volt a gitáros. Aztán utána megtaláltuk Bandikát…
J.: …úgy, hogy a gólyatáborban nem tudtuk felhangolni a gitárt és kellett valaki, akinek abszolút hallása van.
V.P.: Utána meghívtuk, mint vendégzenész és aztán nálunkragadt. Ő az, aki a Lőrincke mellett visz is bizonyos akkordokat. Meg Gengszter is, de abban az időszakban még Gengszter nem volt.
MM.: Kire, hogyan ragadt rá a beceneve?
V.P.: Én Lőrinctől kaptam a Víziló Pistike nevet. Zánkán jöttem fel a vízből, a hajam le volt nyalva, meg buborékok voltak körülöttem, mint a Zwack reklámban, és valahogy víziló történet kerekedett ki belőle. Lőrinc kedvenc filmje a Salo avagy szodoma 120 napja, amiben volt egy püspök, ő volt a főgóré, irányította a szado mazo dolgokat. Innen lett Lőrinc Püspök úr. Tamáska a Família Kft Szép Károlyára hasonlít, így lett Doktor úr, Gengszter pedig az akkoriban feltűnő, Gengszter Zoltánról kapta a nevét, a Villon pedig a középiskolában ragadt rá. Jézus története hosszabb. Alakrajz felvételink volt, de előtte jól bekocsmáztunk. Négyen ültünk egymás mellett és tapsra cseréltünk. Mindenki más-más rajztechnikával dolgozott. A végén Krisztián ráírta az egyikre (aminek a fejére Glóriát is rajzoltunk), hogy Jézus. Az osztályozásnál az volt kiírva, hogy Jézus egyes. Hát így lett Jézus Jézus. (A vizsgán természetesen mindenki megbukott.)
MM.: Ki írja a számokat?
V.P.: A szövegeket Lőrinc, a zenéket meg közösen hozzuk össze. De volt már rá eset, hogy én is írtam egy szöveget. (Röhögés.) Úgy írtuk a számokat, hogy mondjál három hangot, Lőrinc. Valamilyen punk együttes slágerét dolgozzuk fel, vagy velünk megtörtént eseményeket.
V.: A Rühes csehszlovákot meg én írtam Tamáskával úgy, hogy mindenki aki arra járt megkértük, hogy mondjon egy szót… ( A nép ajkán Rühes cseszlovák, egyébként Döglött kutya az eredeti cím, hovatovább Penge Boris kedvence) A számoknál az a baj, hogy elfeljtük őket.
V.P.: Van egy listánk, amin több mint huszonöt van. Na jó, ezek között vannak feldolgozások is.
V.: Kilenc saját számunk van. Amikor bekerültem a zenekarba csodálkoztam, hogy miért van mindig egy magnó a próbán. Gyorsan rájöttem: hogy ne felejtsük el a számokat.
MM.: Tavaly elkészült a demotok.
V.P.: Öt számot felvettünk egy magánstúdióban. Ahhoz képest, hogy mennyire keveset próbáltunk és mennyire alulképzettek vagyunk, kib*szottul jó lett. De tudjuk magunkról, hogy képzetlenek vagyunk és ebben a stílusban nyomulunk. Nem játszuk el, hogy mi a “művészek” vagyunk. Ha sokkal erősebb közösség lenne, biztos jobban működnénk.
J.: A bivaly vagyok című számunkat felraktuk új Metallica számként a netre.
V.: Átneveztem és a napsterről több ezren töltötték le még külföldön is. (K*rva nagy röhögés)
MM.: Milyen stílusban nyomjátok?
J.: Punk zenekarnak indultunk.
V.P.: Vannak blues számaink is.
V.: Egy! (Röhögés megint.) Egyszer Lőrinc elmagyarázta Jézusnak: “Tudod, amikor a jobbal sokat ütsz a ballal meg keveset.”
(Abban maradunk, hogy szalonzenekar NDK mániával fűszerezve.)
MM.: Hangszerekhez hogyan jutottatok?
V.P.: Az első hangszereinket pályázatokon nyert pénzekből vettük. Ybl Főiskola Mária utcai koleszában volt az első fizetett fellépésünk, ahol le is parancsoltak a színpadról. Tíz ezer forintot kaptunk érte. Vettünk hatért Jolana basszgitárt meg négy ezerért egy rekesz sört. Olyan Jolana volt, amelyen anno az Illés kezdte. Nem volt rajta pick up, de szereztünk azt is. Csavarral, szigszalaggal rögzítettük. Ettől honek-ker hangzás a honek-ker hangzás. A szaxofont egy év múlva vettük antikváriumban. Egyetemi tervezési pályázaton nyertünk huszonöt ezer forintot. Lőrinc először dobolt, basszgitározott, majd Tamáska lett a basszgitáros, amikor meglett a szaxi, akkor Lőrinc szaxizott.
J.: A dob meg úgy lett, hogy megvettük a legolcsóbbatt. Olyan hangja is van! Felső tam azóta sincs rajta.
V.: Úgysem tudnál játszani rajta!
Sz.D.: A szerkó olyan, mint valami fazékkészlet.
MM.: Van zenei előképzettségetek?
V.: Csak Bandikának
MM.: Tudom, hogy akkor próbáltok, amikor koncerteztek. Van mégis olyan, amikor nem koncerteztek, de próbáltok?
V.P.: Persze! Próbáltunk asztalos műhelyben, meg Lőrincék garázsában is, ahol télen például fűrészporral kellett begyújtani.
J.: Mostanában azonban egyáltalán nem próbálunk. Nem érnek rá a családos emberek. Pelenkáznak.(Vigyor.)
MM.: Fellépések?
V.P.: Csak építészbulikon koncertezünk. Eddig 20-30 koncertünk volt A rajongótábor elég hosszasan végzi az egyetemet, ezért még mindig fellépünk. Habár most be tudnánk játszani magunkat a szigetre, de ciki lenne ott beégni.
V.: Évfolyamtábor lesz szeptember 19-21 között Balatonlellén, ahol koncerttel egybekötött videoklipp forgatást tervezünk, persze csak ha mindenki eljön a zenekarból.
J.: Az a baj, hogy nem próbálunk eleget.
V.P: Volt egy időszak, amikor hetente-kéthetente próbáltunk.
V.: Olyan nem volt!
V.P.: De volt! Elpróbáltuk végig a számainkat. (Jó nagy röhögés.)
MM.: Legbotrányosabb koncert?
J.: Az nagyon sok volt. Abban jók vagyunk.
V.P.: Osztályozzuk! Lezavartak, nem volt ránk idő, valaki hiányzott.
V.: Egyszer a szokásosabbnál is szarabbak voltunk, még saját rajongóink is kimentek a
teremből. V.P. volt a színpadon és üvoltött, hogy menjetek a pics*ba. Utána csak azt mondta, hogy “Ez egy közepesen sikerült koncert volt. Most mi bajotok van?”
J.: A másik, amikor Tundra Voice koncert előtt léptünk fel, de fennmaradtunk a színpadon és játszottunk a dobcuccokon. Aztán elvették tőlünk az ütőket, de mi folytattuk csavarhúzóval…
V.P.: Amikor felkészültünk, próbáltunk a fellépésre, akkor sikerült a legszarabbul. A beállítás is rossz volt, nem voltak megfelelőek az ütemek. De sokszor elégedettek voltunk. Viszont, ha jól becsápoltunk előtte, akkor aztán jól eltaláltuk a dolgokat…
Jézus Villonnal koccint, majd nekiszegezi a kérdést: “Jövő héten akkor próbálunk?” (Utolsót röhögünk.) Részemről zárásként lecsúszik egy Unicum.
No comments:
Post a Comment